Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz

Valamikor 2010 őszén jött el annak az ideje, hogy neki induljak az első kilómétereknek. Akkor tájt közel 130 kg voltam és nagyon mély lelki állapotban. Persze mi az, ami meg ogyaszthat egy embert, hát azok a csodás érzelmek. Már akkor is mindenhol a futásról lehetett olvasni, hogy milyen jó és milyen olcsó. Hát gondoltam akkor itt az idő, hogy változtassak az életemen. Megráztam magam vettem egy olcsó cipőt, felhúztam egy rövid nadrágot meg egy pólót, blökit bepakoltam a kocsiba és irány a Városliget.

A cél az volt, hogy fussam körbe egyszer a ligetet, ha törik, ha szakad. Az első pár lépésnél már éreztem, de jó is lesz ez nekem. Szárnyaltam és lobogott a hajam (mert akkor még azt hittem van mi lobogjon 😀 )  Folyamatosan jöttek velem szemben a futók, akiken már észre vehető volt, hogy ez épp nem az első körük itt.  Bevallom engem ez sokkal jobban motivált, mint a súlyfeleslegem leküzdésének ténye. Én persze ráfoghattam a kutyára, hogy nem sietek sehova hisz ő farkát csóválva kocogott, na jó inkább bandukolt mellettem. Sőt vörös dögnek még arra is volt ideje, hogy pisiljen és szaglásszon, mert olyan “gyors voltam”.

Az első kör alkalmával olyan dolgokat éltem át, mint az első 42 km-es versenyen (később erről is mesélek). Voltam fent a mennyben és lent a pokol bugyraiban. Úgy 250 méterig azt éreztem szárnyalok, majd a 251. méternél jött a mély depresszió, hogy mi a fenét keresek én itt. Bele-bele sétáltam, nyolcszor álltam meg az első 2 km-en. Amikor elértem újra az autót, remegő lábakkal támaszkodtam neki és igazából levegőt sem nagyon kaptam. Majd pár perc elteltével mintha újra éledtem volna és olyan eufória kerített hatalmába annak hatásárá, hogy lefutottam azt a szenvedős kört, melynek köszönhetően büszkén ültem be az autóba milyen jó is vagyok én, hiszen lefutottam egy egész kört.

Egy fél év múlva épp a szülinapomon futottam első “szenvedős” versenyem. 🙂 Annak köszönhetően  mertem neki vágni, hogy minden második nap rávettem magam, kimentem a ligetbe és lefutottam a körömet (végén már kettő is sikerült megállás nélkül). A versenyt akkor  EDF éjszakai futásnak hívták és én a 6 km-es távját teljesítettem büszkén. A verseny 1050-es rajtszáma ma is büszkén lóg a falamon 🙂 emlékeztetve arra, hogy honnan indultam.

 

Mára már sok versenyen és közel 10.000 Km-t lefutva bizton állíthatom azt, hogy az első megpróbáltatás mindenkinek nehéz. Legyen szó az első 500 méteredről, vagy az életed első 21 km-es versenyéről, nem számít. Egy dolgot tudok csak neked is mondani, ne félj neki kezdeni és elindulni az úton. Lassan és mosollyal telve indulj neki az előtted lévő távnak :). Azt se felejtsd kérlek, hogy nem kell azonnal világcsúcsot vagy életed legjobbját futni!  🙂  Egyszerűen csak élvezd amit teszel és már megérte minden lépésed.

 

 

TIPP:

Ne vegyél azonnal drága cipőt, mert mi van, ha mégsem tetszik egy hónap múlva ez a mozgásforma. Mi van, ha nem jó a lábadra, hiszen sok féle lábtípus létezik. Tudnod kell ahogy elkezded onnantól kezdve minden futásod más és más lesz. Hiszen fejlődni fogsz.

 

„A fájdalom elmúlik, a dicsőség örök marad.”

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  


Vélemény, hozzászólás?

Specify Facebook App ID in Super Socializer > Social Login section in admin panel for Facebook Login to work

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.